In memoriam:
Németh Béla 1949.11.25-2021.10.08.
Németh Béla Ajkán született és egész életében ott is élt. Általános iskola után autó és motorszerelő szakmát szerzett. Ifjú korától kezdve a sport volt mindene. Különösen az atlétika volt az erőssége, de szerette a labdajátékokat is. A katonaságnál magasugrásból tűnt ki, de jól ment a súlylökés is. Sokat foglakozott a sakk játékkal is, ami egész életében kiegészítő sportként megmaradt. Mivel gyerekkorában a nagyapjával sokszor a környékbeli erdőket és mezőt járta, így nagy helyismeretre tett szert. Felnőttként a tájfutás felé fordult Kulics Jánossal együtt. Ott mélyült el a térképismerete. Belépett az ajkai Videoton SE természetjáró csapatába. 1973 tavaszán a döbröntei túrán találkozott a „kórházas” lányokkal. 1974.02.21-én együtt megalapították az Ajkai Kórház Sportegyesületet, amelynek élete végéig tagja maradt. Túravezetőként segítette az egyesület túráit. Az ismereteit a Magyar Természetjáró Szövetség irányelvei alapján kidolgozott szakágakban szerezte. Bronz és Ezüst jelvényes vizsgát tett gyalogos szakágban Ajkán és Veszprémben. (1975,1976) Vízi túravezetői végzettséget szerzett 1978-ban a Budapesti Természetbarát Szövetségnél. Mind a két szakágban jól tudta a fizikai erejét és gyakorlati készségeit hasznosítani. Különösen a vízi túrázás volt a kedvence. Irányításával többen teljesítették a Vízi Nagy Kör Túrát. Ezen kívül végig a Tiszán, a Bodrogon, a Szamoson és a Körösökön át és a Mosoni-Dunán vezetett vándor túrákat. A gyalogos túrák „örökös szakácsaként” vált népszerűvé. Együtt szerezték meg a tagság egy részével az Országos Kéktúra jelvényét is. Sok helyi túramozgalom teljesítése fűződik a nevéhez. Kezdetben aktív volt az MTSZ által kidolgozott minősítési szintek teljesítésében is. Ajkán 1974-ben 2 évente rendeztek túravezetői tanfolyamot és vizsgát a Sportfelügyelőség égisze alatt. Részt vett a gyakorló túrák vezetésében, a vizsga pálya kitűzésében és a vizsga levezetésében is. Tevékeny volt a város szövetség túráinak lebonyolításában. Ilyen volt a Fiatalok Túraversenye március 15-én és az áprilisi hagyományos teljesítménytúra. 1979-től az Ajka környéki turistajelzések felfestésében és később már a megyei turista utak karbantartásában jeleskedett. 2013 után már a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség aktivistája volt. Tevékenységét a Magyar Természetjáró Szövetség Czárán Gyula Emlékéremmel jutalmazta. Ajka 2021. október Mag Éva
A Pilisi Parkerdő megrendülve vette hírül, hogy Thuróczy Lajos, a Magyar Természetjáró Szövetség tiszteletbeli elnöke a tegnapi napon elhunyt. Emléke előtt tisztelegve, változatlan formában közöljük a Turista Magazin honlapján található visszaemlékezést, Nógrádi Attila főszerkesztő tollából. Lajos bácsi, nyugodj békében!
Egy legendával kevesebb – Thuróczy Lajos (1925–2021)
Hosszú életét a természetjárásnak szentelte, ez volt a családja, a hobbija, a munkája, és elképesztően sokat köszönhet neki a hazai turistatársadalom. Sokat megélt generációjának egyik utolsó képviselője volt, óriási veszteség, hogy nincs többé.
Lajos bácsi egyszemélyes intézmény volt, az a fajta ember, aki ha belépett valahova, maximum öt percen belül mindenki rá figyelt. Ezt a szuperképességét leginkább
a hazai természetjárás megszervezésének és felvirágoztatásának szentelte, ráadásul egészen elhivatott módon. A természetjáró társadalom lett a családja, míg a legszűkebb famíliája a Lokomotív Turista Egyesület, amelynek alapítása óta tagja volt. A „lokósokat” persze csak a természetjáró társadalom idősebb generációja ismerheti, de ha azt írom, hogy innen nőtt ki a legendássá vált
kéktúramozgalom, máris képet kaphatunk, hogy milyen lelkesedéssel építgették a hazai természetjárást.
Annak ellenére, hogy idén ünnepelte 96. születésnapját, elképesztő szellemi frissességnek örvendett.
A legtöbb ember – magamat is beleértve – nagy hirtelen nem tud arra válaszolni, hogy mit csinált négy nappal ezelőtt, ezzel szemben Lajos bácsi olyan részletesen és pontosan idézett fel ötven-hatvan évvel korábbi eseményeket, mintha csak tegnap történtek volna.
Egy két lábon járó történelemkönyv és természetjáró lexikon volt, akit bármikor fel lehetett hívni telefonon, ha valamire kíváncsiak voltunk. Haladt a korral, rutinosan használta az elektronikus levelezést és az internetet, de számára a kinyomtatott dolgoknak volt még súlya. Ezért is örülök, hogy az októberi Turista Magazinban még meg tudott vele jelenni egy interjúnk a kéktúrázás kapcsán, bár utólag megkaptam tőle, hogy „kicsit túltoltuk a személyi kultuszt”.
zerencsés volt, mert briliáns szelleme mellé egészen hihetetlen fizikum társult, és ez alatt nem azt kell érteni, hogy fél kézzel felemelt volna egy íróasztalt, hanem azt, hogy még bőven kilencven felett is a mozgás éltette. A koronavírus okozta kényszerbezártság alatt például hosszú kilométereket gyalogolt a saját kertjében kijelölt útvonalon, és arról panaszkodott, mennyire kimozdulna már.
Jellegzetes, fürge járásával falta a kilométereket, és sajnos még most is a fülemben cseng az a néhány héttel ezelőtti telefonbeszélgetésünk, amikor azt mondta, hogy „utolérte a kora” mert pár száz méter után már nehezére esik a járás. Innen tudtam, hogy baj van, de rá jellemző módon még azt tervezgette, hogy mikor jön be hozzánk a szövetségbe „ügyeket intézni”.
Sajnos most már soha többet nem fog feltűnni törékeny kis sziluettje a szerkesztőségünkhöz vezető folyosón, amit még így leírva se bírok elhinni és felfogni. Isten veled, Lajos bácsi, pótolhatatlan űrt hagytál magad után!
Forrás: Nógrádi Attila – Turista Magazin
.......................................... 0 ...................................................
Már az égi turistautakat festi
Fűzfői Atlétikai Klub Természetbarát Szakosztály egykori elnöke már az égi természetjáró közösséget szolgálja.
Király István a Tüskés Endre díjjal 2016-ban a Szövetségi díjátadó gálán
(fotó: VMTSZ archiv)
Ismét egy jeles , idős, természetjárótól búcsúzik a Veszprém megyei természetjáró közösségtől. 88 évesen elment, csendesen elköszönt Király István, „Királypista” aranyjelvényes túravezető, Érdemes Természetjáró és a Természetjárás Fejlesztéséért Érdemérem Arany fokozat tulajdonosa.
Király István több mint fél évszázadot tevékenykedett a megyei természetjárásban.
1958 óta FŰZFŐI-AK természetjáró szakosztályának tagja, aki 1963 óta folyamatos MTSZ tagsággal rendelkezett. Szakosztályi tevékenységén belül 1967-től ellátta a titkári feladatokat is. Feladatának tekintette a taglétszám folyamatos növelését, a túrák számának emelését és a túrázói minősítések minél nagyobb számban való megszerzését.
1973-tól aktív tagja volt a Társadalmi Erdei Szolgálatnak a túravezetői társaival együtt. Tihany és a Koloska-völgy volt a fő területük. Több alkalommal teljesített szolgálatot a Tihanyi-félszigeten, a Koloska-völgyben és egyéb a kirándulók, természetjárók által látogatott helyeken.
A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) évente megrendezett természetjáró táborozásán a szakosztály tagjaival együtt képviselte a munkahelyét és rendezett is ilyen találkozót. Vezetésével szakosztályának rendszeres résztvevője volt a VDSZ által, az ország különböző helyein évente megtartott táborainak, mint a legnagyobb létszámmal képviselt szakosztály volt jelen.
Az Országos Kék Túrát háromszor teljesítette és szakosztályának tagjait vezette, mint túravezető. Tagjaival több éven keresztül a Magas-Tátrában táborozott és túrákat vezetett. Valamennyi megyei túramozgalmat teljesítette. A Pannónia kerékpáros körtúra túramozgalom egyik megalkotója volt. Zoltay Ferenc tiszteletére a Bakonyban, a Pénzesgyőrtől északra lévő Köves-hegy aljában a szakosztály tagjaival egy forrást foglaltak, s ugyanott emlékhelyet alakítottak ki az egykori vezetőjük, Zoltay Ferencnek a tiszteletére. A Zoltay forrás avató ünnepségére 1978. október 22-én került sor, ahová minden évben emléktúrát szervez a tagság.
1980-1981-ben a Bakony, Balaton-felvidék útikalauz helyszíni munkáiban majd a szerkesztésében vett részt. A Cartographia térképészeti vállalkozás területi összekötőjeként végzett önkéntes munkát. Szakosztályvezetőként feladatának tekintette a taglétszám folyamatos növelését, a túrák számának emelését és a túrázói minősítések minél nagyobb számban való megszerzését.
1986-ban Király István lett a szakosztály vezetője, egészen 2011-ig töltötte be a tisztséget. . Balaton-felvidéken vezetésével 3 erdei tornapályát létesítettek a csopaki Nosztori autóspihenő környékén,
A neves természetjárók emlékére Kopjafát állítottak a megyei szövetség vezetőivel a Hajagon lévő Augusztin-tanyán.1986-1991-ig a Természetbarát Szakosztály vezetőjeként tovább folytatta a Balaton-felvidéki források megtisztítását, foglalását és a turistautak felújítását. Balatonfüreden a Fenyves parkban és Nagymezőn. Kiépítésre került a Zádor forrás, a Noszlopi Gáspár forrás a balatonszőlősi Malomvölgyben. A megyei túravezetői képzésekben sok munkát vállalt. A terepi gyakorlatok vezetése, gyakorlati vizsga előkészítése és lebonyolítása a feladatai közé számított. Jelzésfestő tapasztalatával segítette a szakosztályok vezetőit a technikai munka lebonyolításában.
Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség technikai vezetőjeként 1973-tól 1982-ig dolgozott. Munkája során a technikai munkákat vezette.
Ő hozta el az MTSZ-ből a turistajelzés szabványokat és megtanította, népszerúsitette a tagszervezetek túravezetőivel. Ennek köszönhető, hogy a megyében egységessé vált a jelzésrendszer. A túratársaival és a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola (Téry ODK) vezetőjével 18 éven keresztül szerveztek útfestő táborokat. Több, mint 2000 km út felújítása történt meg és 1700 db tájékoztató táblát helyeztek ki, amelyeknek egy része még mindig látható. Ezzel a munkával a leköszönése után sem hagyott fel. Folyamatos útfestő munkát végzett a Balaton-felvidéken, Szentantalfa település vonzáskörzetében. Szentantalfán, a református lelkészi lakásban a szakosztályi turistatársak összefogásával kulcsos-házat alakított ki, amely 1989-től napjainkig működött, s az ő gondnoksága alatt szinte turistaparadicsommá vált a népszerű turistaház. Vezetésével 3-4 ezer munkaórával többek között kőműves, festő szakipari munkát végeztek, mely az épület berendezési munkáit is tartalmazta. A munka oroszlán részét Király István végezte és koordinálta.
Emlékét őrizzük, nevével fémjelzett tábla a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség által 2018-ban felállított Veszprém völgyben található Természetjárók Emlékkövére és az Augusztin pihenőben lévő kopjafára is felkerül.
Március 16.-án 15 órakor a szentkirályszabadjai Református temetőben kísérik utolsó útjára.
A NEKROLÓGOT JÁKÓI BERNADETT ÍRTA ÉS HÍRÜL ADTA MAG ÉVA VMTSZ ELNÖK.
Életmódja volt a természetjárás és a honismeret, öröksége példaértékű
mtszközpont, 2017-07-12 08:32
Ismét megrendülve tudatunk egy újabb szomorú hírt, 2017. július 6-án életének 88. évében csendesen örök álomba szenderült Simon Ágostonné, a Bakony Természetbarát Egyesület aranyjelvényes túravezetője, kiváló természetjáró, az MTSZ örökös tagja.
Simon Ágostonné Hegedűs Terézia
1929–2017
Újabb szép korú természetbarát és bakancsos túravezető búcsúzott a Veszprém megyei Természetbarát Szövetség és a nagy múltú Bakony Természetbarát Egyesület civil szervezetétől.
Simon Ágostonné, Terike, két évvel ezelőtt elhunyt férjét, Simon Ágostont kiséri tovább az égi turistautakon. A fiatal utánpótlás támogatójaként, a természetjárás nagyasszonyaként tartjuk számon földi misszióját. 87 éves korában hunyt el Veszprémben.
Simon Ágostonné Hegedűs Terézia kivándorló szülők gyermekeként 1929-ben született Bián, a mai Biatorbágy településen. Viszontagságos gyermek- és ifjúkora állandó költözéssel, vándorlásokkal telt, éltek Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, majd újra magyar honban, Tiszakarádon, Sárospatakon, Törökbálinton. 1950-ben, tanulmányai és munkája révén került Veszprémbe. 1954 –től kapcsolódott bele az akkoriban a vállaltoknál létrehozott helyi természetjáró szakosztály munkájába. A mára már nem létező NEVIKI-ben (Nehézvegyipari Kutató intézet) akkori munkatársa, majd férje, Simon Ágoston, a későbbi szakosztályvezető és civil szervezeti elnök mellett kezdte el hosszú, több mint fél évszázados természetjáró tevékenységét. A frissen alakult vállalati szerveződésben Laczai Péter első szakosztályvezető kíséretében először még fiatal, érdeklődő turistaként működött közre, később már vezetőségi feladatokat látott el és aktívan segítette a frissen megalakult közösség munkáját.
Természetjáró és honismereti tevékenysége 57 éven keresztül meghatározta Veszprém és a megye, a régió turistaszemléletét. Szoros szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt a szomszédos megyék természetbarát szövetségeivel és azok elődszervezeteivel. Valamennyi honismereti, helyismereti, és turistairodalmi kutatásokban, értékörző tanulmányok gyűjtésében, összeállításában vett részt, vezetőségi tagja, később elnöke lett a Veszprém megyei Kék Túra Bizottságnak. Az 1950-es években a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel szoros együttműködésben funkcionáltak, férje vezetése és kezdeményezésére beindultak a szakosztályi minősítések, túramozgalmak. 1951-es társadalmi átszervezések után Terike számított hivatalosan is az első női túraútvonal festőnek: amíg a természetjárás és az idegenforgalmi turizmus egy központi hálózatban szerveződött, a Bakonyi és Balaton-felvidéki idegenforgalmi eligazító és útjelző-táblák kihelyezésében is aktívan közreműködött. Asszisztense volt házastársa elnöki munkájának, a sikeres tevékenységüknek köszönhetően az akkor még Bakony Vegyész néven ismert vállalati szakosztályuk tagszáma fokozatosan elérte a 300 főt. Férje oldalán évtizedekig segítette a gazdasági, szervezési feladatokat, nemzetközi teljesítménytúrák létrehozásával emelte magasra a később civil szervezetté alakult Bakony Természetbarát Egyesület országos és nemzetközi hírnevét. Szakmai összejövetelekre, klubnapokra,jeles vendégeket, utazókat, előadókat hívott, akikkel színesítették a természetjárók közösségi életének nívóját. Több évtizedes munkája elismeréseként 1978-ban aranyjelvényes túravezetői minősítésben részesült, 1990-ben a Természetjárás fejlesztéséért bronz fokozatát, egy évtized múlva, 2000-ben az arany fokozatát vehette át Dobogókőn. E mellett számos elismerés, kitüntetés birtokosai voltak közösen férjével. Simon Ágostonné sporttárs a Magyar Természetjáró Szövetség „Örökös Tag” elismerésében is részesült. Gondosan archivált kéziratai, kutatási jegyzékei, a magyar természetjárás irodalmának és turistatörténetének több évtizedes fejlődését is szolgálta.
Veszprémben a Szent Margit templomban gyászszertartást követően szűk családi körben férje és egykori sporttársa mellé helyezik örök nyugalomra július 11-én.
A veszprémi, megyei és az országos turistatársadalom mély együttérzéssel búcsúzik:
Isten nyugosztalja immár mindkettőjüket az égi vándorutakon!
Jákói Bernadett
Veszprém megyei Természetbarát Szövetség
Veszprém, 2017. július 10.
Két éve szeretett férjétől búcsúztunk.
Guszti bácsi és Teri néni 1978-ban lettek aranyjelvényes túravezetők, 1974-ben érdemes természetjáró, 1987-ben kiváló természetjáró minősítést értek el.
A természetjárás fejlesztése érdekében kifejtett komplex tevékenységért Teri néni 1990-ben bronz, 2000-ben arany, Guszti bácsi 1991-ben ezüst, 1999-ben arany fokozatú kitüntetésben részesült. 2006-ban mindkettőjüket az MTSZ örökös tagjává választották.
Isten veled, elnök úr! Búcsúzunk. 2017. május 5-én, életének 79. évében elköszönt tőlünk és égi utakon vándorol tovább Szilágyi László aranyjelvényes túravezető, a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség egykori főtitkára, az Építők Természetbarát Sportegyesület 2016 végéig volt elnöke.
Szilágyi László oszlopos tagja volt a megyei természetjáró mozgalomnak: túravezető, aranyjelvényes túravezető, az Építők Természetbarát Sportegyesület – az akkori Veszprém Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál 1976. október 1-én alakult szervezet – elnöke.
Természetjáró tevékenységének legfontosabb állomásaként tartjuk nyilván a tavalyi évben a 40. évében jubiláló sportegyesületben majd annak az élén eltöltött, a természetjáró mozgalomért végzett munkásságát. A négy évtizedes múltra visszatekintő természetbarát sportegyesülete a megyén belül és határain túl is végezte tevékenységét. Felvállalták a gyalogos, kerékpáros, magashegyi, barlangjáró túrák mellett azok vezetését is felkészült szakági túravezetőjükkel.
Elnökként és aranyjelvényes túravezetőként kiemelt jelentőségű számára az erdő, természet védelme, vállalva az úthálózatok, természetjáró létesítmények és felszerelések gondozását (pl. útjelzések festése), karbantartását, a természetjáró szakirodalom, turistatérképek terjesztését, részvételt a túravezetők képzésében. Figyelmet tulajdonított a szabadidősport szervezésére és vezetésére, (gyalogos, kerékpáros, vízi, barlangjai, magashegyi túrák és táborok) oktatásra, a fiatal túravezetők továbbképzésére. Sportvezetőknek, szakosztályvezetőknek, erdő-környezet- és természetvédő képzéseket kezdeményezett és szervezett. Így hulladékgyűjtési akciók, bakonyi források látogatása és vízminőségük ellenőrzése, de több száz éves fák védelem alá helyeztetése is az érdeme. Egészségmegőrző és egészségvédő, tájékozódási túrák és versenyek a programjaikba kerültek, mellyel a természet szeretetére, rendszeres sportolásra és egészséges életmódra nevelte egyesületének valamennyi tagjait, túravezetőit. Aktívan szervezte a városi, az országos és nemzetközi találkozókon való részvételt.
1988-tól kulcsos házat működtetnek Augusztin tanyán, a Bakonyban Hárskút és Herend közelében, amely gondozására a mai napig is sok energiát fordított. Túratársaikkal a természetjárás értékeinek őrzése céljából rendszeresen részt vettek a Tájak–Korok–Múzeumok mozgalomban, amely keretében felkeresték az ország természetvédelmi területeit, műemlékeit, várait, kastélyait. Szilágyi László által vezetett, négy évtizedes múltra visszatekintő egyesület élén kapcsolatban állt több veszprémi általános és középiskolával, a diákok részére is rendszeresen szervezett természetjáró táborokat. Több olyan könyvet is kiadtak, amellyel mások számára is segítséget nyújtanak a természetjárás, mint szabadidősport népszerűsítésére. A Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség túrateljesítmények, rendezvények, túrák, nyári táborok, vándortáborok szervezésénél I. helyezést értek el, de többször részt vettek az Autómentes Nap ügyességi versenyének szervezésében és lebonyolításában is.
Túravezetés képzésben, útfestő munkálatokban, környezetvédelmi túrák, tanösvény avatók programjain nemcsak a saját szakosztályát, hanem más egyesületek természetjáróit is vendégül látta. Az utóbbi időkben támogatta a megváltozott képességúek, különösen a Zölderdő Speciális Túracsoport túraprogramjait, a civil szervezetével közösen szervezte be programjaikba a speciális igényű túrázókat.
A Magyar Természetbarát Szövetség, később a Magyar Természetjáró Szövetség kitüntetéseiben részesült: Természetjárás fejlesztéséért Ezüst fokozat (1993), Dr. Téry Ödön Emlékérem (1999), Természetjárás fejlesztéséért Arany fokozat (2008), Czárán Gyula Emlékérem (2015). 2000 augusztusában érdemes, 2011 januárjában pedig kiváló természetjáró minősítést ért el.
Az Augusztin tanyai kulcsos ház udvarán az általa kezdeményezett, és felállított emlék kopjafánál mindig a turistatársadalom jelenlétében búcsúztatta el az elhunyt turistatársakat, szakosztály vezetőket. Ezúttal Szilágyi László nevét és munkásságát is ott őrzi majd a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség turistatársadalma.
Temetése 2017.május 15-én 15 órakor lesz a veszprémi Dózsavárosi temetőben.
Jákói Bernadett (Veszprém)
In memoriam Angelus Miklós
1909–2016
mtszközpont, 2017-01-10 13:11
Megrendülve fogadtuk a szomorú hírt, hogy 2016. december 31-én örökre álomra hajtotta fejét a legidősebb magyar természetjáró, a Magyar Természetbarát Szövetség volt alelnöke és Nemzetközi Túra Bizottságának vezetője, akit szeptember 9-én a 107. születésnapján személyesen köszöntött az MTSZ igazgatója és tiszteletbeli elnöke.
A magyar természetjárás legidősebb nesztora és az aranyjelvényes túravezetők korelnöke a Természetbarátok Turista Egyesületének 1934–1944 között választmányi tagja, valamint 1936-tól 1939-ig a Magyar Turista Szövetség Alpin és Túrasíelő Bizottságának tagja volt.
Felszabadulási Emléktúra, Vöröskő, 1966. április 4.
(Fortepan)
A háború után a Magyar Természetbarát Szövetség társadalmi aktívájaként folytatta turistaszervezői tevékenységét, majd sok éven keresztül 1987-ig választott alelnöke volt a szövetségnek. Amikor ő volt az MTSZ Nemzetközi Túra Bizottság vezetője, nagyon sokan vehettek részt az általa szervezett külföldi túrákon és a kiváló síző kapcsolatai révén többen is részesülhettek kedvezményes áron osztrák síoktatásban.
2009-ben a Természetjárók Napján személyesen jelent meg, akkor az ott jelenlévő több száz résztvevő jelenlétében köszöntöttük őt a 100. születésnapján.
A Magyar Természetjáró Szövetség vezetése őszinte részvétét nyílvánította a családnak.
Képek: Tassy Márk és Kunos Gábor
Kapcsolódó írás:
Unokájának férje, Radnai Péter újságíró is tisztelgett a szeretett rokon előtt.
Angelus égi síiskola
16 évvel ezelőtt kaptam négy új nagyszülőt. Addigra nekem már nem éltek a nagyszüleim, ezért volt külön boldogság, hogy annak a lánynak, akit kinéztem, még mindkét nagypapája és nagymamája élt. A legöregebb Miklós bácsi volt, aki éppen megismerkedésünkkor lett 91 éves. Úgy volt illendő, hogy az unokája a komolynak látszó fiút bemutassa a nagyszüleinek. A nagy találkozás Dobogókőn, a természetjárók napján történt. Már akkor sem értettem, hogy egy 91 éves ember a nála három évvel fiatalabb feleségével mit keres egy kiránduláson, ahol ráadásul kevésbé fáradtak el, mint mi, a fiatalok. Aztán az első találkozó után jöttek a hosszú beszélgetések, az unoka, majd később a dédunokák. Szinte mindig ugyanarról volt szó. A Börzsönyről, a Pilisről, a Naturfreundról, a kaukázusi síelésekről. És persze Maria Almról, ahol utoljára síelt Miklós bácsi 85 éves korában. Bármikor náluk voltunk, Miklós bácsiból folyt a szó. Mesélt a csereüdülésekről, a dunai evezésekről, a turistaházak építéséről, arról, hogy hogyan szervezett túrákat már az első és a második világháború között. (Nem elírás, tényleg akkor.)
A természet szeretete és a sport volt az élete. Még a feleségét, Edit nénit is síelés közben ismerte meg, történetesen kihúzta egy bokorból egy félresikerült csúszás után. Ekkor kezdődött a 81 év közös síelés, korcsolyázás, evezés, kirándulás. Amíg a lábuk bírta, járták a Budai-hegyeket. Sokat tanultunk tőle. Mesélt az erdőről, a fák illatáról, a hosszú túrákról és a kirándulások alkalmával kialakult barátságokról. Azt tanította, hogy nincs a kiránduláshoz jó idő vagy rossz idő. Mindegy, hogy esik az eső, vagy fúj a szél. „Idő mindig van.” Amikor állapota már nem engedte, hogy a saját lábán kiránduljon, akkor is vágyott a természetbe. Otthon a tévéjén nézte az erdőt, a Másfél millió lépést, az alpesi síversenyeket, a jégtáncbajnokságokat. A szocsi olimpia idején boldogan mesélte, hogy ő is síelt arrafelé. Amikor a közel 100 évvel fiatalabb dédunokái táborozni indultak, bárhova is mentek az országban, mindig tudta, hogy ott mit kell megnézni, hogy hol van közel arborétum vagy turistaház. Az utolsó időkben a legnagyobb boldogságot az jelentette neki, amikor a dédunokák síeléséről nézett videókat. Mindig mutatta a kezével, hogy hogyan kell helyesen hóekézni. Azt szerette volna, hogy minden gyerek tanuljon meg síelni, hogy legyen kötelező síszünet az iskolákban. Utolsó évében, egy évvel felesége halála után, egy Angelus-síiskoláról álmodott. Angelus Miklós 108. évében, 2016. december 31-én aludt el.
Az Angelus-síiskola az égben megnyitotta kapuit.Radnai Péter (Angelus Barbara férje)
2017. január 3.
Elment… Knauerné Gellai Mária (Csilla)
Neve napját még megvárta, de másnap – szeptember 13-án – reggel végleg itt hagyott minket. Bár évekig hősiesen küzdött, a gyilkos kór végül erősebbnek bizonyult nála. Knauerné Gellai Mária, a Bauxitkutató Természetjáró Sportegyesület elnöke, akit közel-távoli ismerősei, barátai csak Csillának szólítottak, meghalt.
Nagy űrt hagy maga után, hiányozni fog legendás szervező készsége, kedves, de mégis határozott egyénisége, szakmai tudása, realitás érzéke, amelyre mind oly nagy szükség volt egyesületünk létrehozásához és vezetéséhez.
Nagyváradon született, iskoláit Békéscsabán végezte, geológus diplomáját a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte. Munkája Balatonalmádiba szólította, a Bauxitkutató Vállalat anyagvizsgáló geológusa lett, majd a földtani laboratóriumot vezette. Magas színvonalú munkájáról a bauxitkutatáshoz kapcsolódó földtani anyagvizsgálati jelenések és a szakmai folyóiratokban megjelent tudományos publikációi és Kiváló Dolgozó kitüntetése tanúskodnak. A Balaton és a Bakony megigézte, úgy érezte, ezeket a szépségeket minél alaposabban, minél tágabb körben kell ismertté tenni, ezért már az 1970-es évek elejétől a vállalat dolgozóiból természetjáró csoportot szervezett, amelyből 1986-ban hozta létre a Bauxitkutató Természetjáró Sportegyesületet. A kirándulások során gondoskodott arról, hogy – főleg a gyerekek – új ismeretekkel gazdagodjanak, megértsék a természetvédelem fontosságát, kialakuljon bennük a környezettudatos szemlélet, magatartás. Ezt a tevékenységét elősegítette humánökológusi, majd nevelőtanári diplomája valamint földtani és környezetpedagógiai szakértői oklevele is. Az oktatásnak és ismeretterjesztésnek jó lehetőséget adtak az általa – mint ezüstjelvényes túravezető által – szervezett és vezetett gyalogos és vízi vándortáborok. A földtani természetvédelemről egyetemen is tartott előadásokat. Tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak és Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesületének, ahol közreműködött a tanárok továbbképzésében. Az ismeretterjesztésben kiemelkedő szerepet tulajdonított a természetben kialakított tanösvényeknek, ezért ő maga is tervezett ilyent, vagy közreműködött tanösvények, geológiai bemutatóhelyek tervezésében, így: szeretett városában, Balatonalmádiban a Vörös homokkő tanösvény, Köcsi-tó tanséta, olaszfalui Eperjes-hegy tanösvény, jósvafői Tohonya-Kuriszlán tanösvény, bakonybéli Erdők Háza, monoszlói Hegyestű bemutatóhely is őrzi emlékét. Társszerzőként közreműködött az Aggteleki Nemzeti Parkról szóló könyv (monográfia) elkészítésében és szerkesztésében is.
Az egészséges életmódhoz tartozik az intenzív mozgás a természetben, ezért megszervezte a teljesítménytúrákon és túraversenyeken való részvételt. Ez utóbbiban 2002 és 2003-ban országos bajnok volt! Lehetőséget adott másoknak is a mozgásra: 1985 óta teljesítménytúrákat és éjszakai túraversenyeket, sőt többnapos országos gyalogtúrázó találkozót is rendezett, természetesen egyesületünk tagjainak részvételével. Kiemelkedő tevékenysége és elért eredményei elismeréseképpen, 2009-ben a Magyar Természetbarát Szövetség a „Természetjárás fejlesztéséért” kitüntetés ezüst fokozatát adományozta részére.
Munkájában mindig mellette ált és támogatta családja: férje: dr. Knauer József és a már „kirepült” gyermekei: Zsófia, Anna és György. Nagy öröme volt három unokájában, akikkel azonban betegsége miatt már nem tudott annyit foglalkozni, mint amennyit szeretett volna.
Tisztában volt a helyzetével, de nem adta meg könnyen magát. Még az utolsó hetekben is odaült a számítógép elé, foglalkozott az egyesület ügyeivel. Tisztában voltunk az elkerülhetetlennel, mégis váratlanul ragadta el Őt a halál, életének hatvanhetedik esztendejében.
Balatonalmádi 2012 Baross Gábor, az egyesület titkára
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Búcsúztatás után
Pálmai Vencel, 2012-06-11 14:34
Hamvasztás utáni búcsúztatása 2012.június 22-én 11 óra 15 perckor lesz a Farkasréti temető központi ravatalozójában (1124 Bp.XII. Németvölgyi út 99.
A szertartáson egy szál virággal emlékezzünk túratársunkra.
Utolsó útjára elkísérhetik mindazok, akik részt vesznek a család a túratársak, az ÁPISZ SE. Gyopár természetjáró szakosztálya és a BTSSZ, MTSZ által szervezett 2012.június 24-i emléktúrán.
Találkozás: 9 órakor a Széll Kálmán téren a metro állomás előtt, vagy a Magaskő-Kőfejtőben lévő emlékhelyen 10 órakor.
Útvonal: KFKI buszvégállomás – Magaskő-Kőfejtő – Makkosmária – Budakeszi
Túravezetők: Dr. Balogh Istvánné, Vajda István, Telek György
Kalmár Laci hamvai, kérésének megfelelően az erdőben kerülnek szétszórásra a 10 órakor kezdődő megemlékezés után.
Emléke szívünkben él tovább!
A gyászoló család és természetbarát túratársai.
.......................................................................................................................
Örök mezők vándora lett.... összeállította: Jákói Bernadett(Veszprém
2014)
In memoriam id. Szathmáry Árpád (1930–2014)
mtszközpont, 2014-07-30 09:11
Örökre emelte fel hátizsákját, s tűzte ki a magyar lobogót szeretett szentantalfai turistaház homlokzatára id. Szathmáry Árpád, aranyjelvényes túravezető, tanár, a Veszprém megyei turistaság jeles képviselője, ifjúsági túramozgalom ősatyja, a veszprémi középiskolai korosztály természetjáró túramozgalmainak örökös zászlóvivője.
id. Szathmáry Árpád Tanár úr a veszprémi turistatársadalom, az ifjúságnevelés ősatyja volt. Örökre emelte fel hátizsákját, s tűzte ki a magyar lobogót szeretett szentantalfai turistaházának homlokzatára id. Szathmáry Árpád, aranyjelvényes túravezető, tanár, a Veszprém megyei turistaság jeles képviselője, ifjúsági túramozgalom ősatyja, a veszprémi középiskolai korosztály természetjáró túramozgalmainak örökös zászlóvivője. id. Szathmáry Árpád 1930-ban született Hajmáskéren,ahol elemi iskolát végzett, majd tanulmányait Veszprémben a piarista gimnáziumban folytatta. Onnan az ELTE bölcsészkarának történelem-földrajz szakán szerzett diplomával a kezében tért vissza a diákéveinek Alma Materjába a már leállamosított piarista gimnáziumba, akkor már a Közgazdasági Szakközépiskola tanáraként tanítani. 53 évet az iskola falai között eltöltve a cserkész erkölcs és vallástant mélyen a tudatba vésett szellemben adta át az akkor már más szellemiségben nevelkedő generációknak. Tantárgyának szeretetét ültette örökül az újabb és újabb diáksereg fejébe, a földrajz és történelem tanait ötvözve a honismeret és a természetjárás megszerettetésére nevelte ifjú tanítványait. Középiskolás korú tanulókkal megismertette a nomád táborozás alapjait, a turistaéletmód szokásait, turistáskodáshoz, természetjáráshoz nélkülözhetetlen ismereteket. Ifjúsági táborozások keretében Veszprém megyei túraútvonalakat jelöltek ki, tartottak karban, festettek az ő irányításával. 1978 óta végigfestették és karbantartották a Balaton –felvidék túraútvonalait. Árpád bácsi, ahogyan fiatal tanítványai hívták Szatyi bácsi, ahogyan már az idősebb túratársak szólították, egész élete a tanításról, a tudása átadásáról szólt. „Szerettem tanítani, szerettem a természetet, a táborozást, szerettem együttműködni és szerettem a dalt. Szerettem, ha olyanokat taníthattam, akiket tanítványomnak mondhattam. A tanítvány az volt, aki megértette, amit mondtam, amit közvetítettem, és amit követeltem. „53 év tanítás után csaknem tízezer diák került ki keze alól. Nyugdíjazása után is hű maradt az iskolához, a természethez, a természetjárókhoz, hiszen az ifjúsági túravezetői tanfolyamok szervezését is még aktívabban koordinálta. A Veszprém megyei Természetbarát Szövetség berkein belül végzett kimagasló szövetségi munkájában is nagy eredményeket ért el, méltán vívta ki a fiatalabb generációk felé tiszteletét. A Téry Ödön Országjáró Diákok Körének elnökeként Igazi, vérbeli természetjáróként nélkülözhetetlen volt számára a régi, cserkész felszerelések közül a hagyományos iránytű, a régi típusú, cserkész hátizsák, amit még a mai modern korunk turistavilágában is büszkén mutogatott a fiataloknak, az újgenerációs túrázóknak. Örök, bölcs életintelmei nagy tanításként szolgálnak a mai, modern kor ifjúságának.
Isten nyugosztalja, Szatyi bácsi, Árpád bácsi, Tanár úr, az égi túraútvonalakat járva most már örök vándorként írta be magát Veszprém bakancsos turistatörténetébe. Legyen szép az út a mennyei vándormezőkön.
.................................................................................................................
1931–2015
2015. augusztus 8-án, két nappal a 84. születésnapja után eltávozott a Veszprém megyei turisták Guszti bácsija, aranyjelvényes túravezető, kiváló természetjáró, a megyei IVV túrák megszervezője, a Bakony Természetbarát Egyesület tiszteletbeli elnöke, a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség volt elnöke.
Ismét egy jeles turistaszakosztály vezető emelte örökre jellegzetes válltáskáját és indult el messzi, egy másik dimenzió tájaira – ezúttal egyedül. Hátrahagyva a veszprémi Bakony Természetbarát Egyesület valamennyi turistáját, akikkel minden szombaton, hétvégén, ünnepnap összefogva vezette a megye túraútvonalaira a kezdőket, és a profi turistákat egyaránt. Ismertük jól. Simon Ágoston hozzátartozott turistaéletünk mindennapjaihoz. Kirándulások, természetjáró túrák szervezésének jeles vezetőjeként nemzetközileg is elismert tekintélyt szerzett a turistatársadalomnak. Turistaélete, a bakancsos természetjárást és a közügyet szolgáló feladata nyitott könyv volt előttünk. Sohasem dicsekedett, tette a dolgát szerényen észrevétlenül csempészte be a rátermett fiatalokat a turistaosztály belügyeibe, programjaiba. Guszti bá, ahogyan mi veszprémiek kedves megszólítással ismertük, még a jó öreg turistaerkölcsöt szívta magába, s azt igyekezett az azóta megújuló és átalakuló társadalmunkba a XX. sz. végére átörökíteni a fiatalabb generációknak.
Ifjú felnőttként már az új rendszerű természetbarát szerveződés élére került 1952-ben, s azóta a bakancsos természetjárás minden ügyeit szolgálta egészen addig, amíg hosszú évtizedek múlva egészsége engedte. A legutóbbi időszakban már betegen is bevállalta a túravezetést, bizonyítva rendíthetetlen erejével és közszolgálatával a megyei és a veszprémi turistaügyet. Több, mint 60 éven át a köz javára kifejtett áldásos tevékenysége a túravezetéseken és a szakosztály igazgatásán kívül a turistamozgalmakban betöltött missziója határokon túl is fémjelzett lett. Ő szervezte meg az idén 20. évfordulóját ünneplő IVV Túramozgalmat is, amelybe a Bakony Természetbarát Egyesület elsőként csatlakozott, és azóta is vesz részt ebben a nemzetközi megmérettetésen.
Simon Ágoston 1931-ben született Szombathelyen, 1953 óta szervezett természetjáró. 1952-től az akkor megújuló turistamozgalom tagja, majd szakosztályvezető, 1975–79 között a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség főtitkára, 1981–89 között elnökségi tagja. 1990-től az újra szerveződött, immár civil szervezetként létesült Bakony Természetbarát Egyesület és egyben a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség elnöke egészen lemondásáig. Ezt követően a megújuló Bakony Természetbarát Egyesület tiszteletbeli elnökévé választotta.
Simon Ágoston az 1950-es évek elején került Szombathelyről Veszprémbe, a Vegyipari Egyetemre, de mindössze fél évet járt, amikor kiderült, hogy lábait – egészen fiatalon egy súlyos betegség támadta meg. Így lemaradt az akkor kötelező katonai szolgálatról is. Amikor felépült, egyik kolléganője unszolására-került az akkor újra szerveződött természetjáró szakosztályba. A kolléganő, Hegedűs Terézből azóta az örökös túratárs és hű feleség lett. A folyamatosan változó társadalmi körülmények cseppet sem szegték a kedvét a fiatal párnak, életformájukká vált a természetjárás. Fáradhatatlanul járták az erdőt, festették a túraútvonalakat, a megye minden turisztikailag frekventált helyét bejárták, utaztak az ország minden területére, a határokon túlra.
Az elmúlt, több, mint hat évtized számtalan új tapasztalattal, élményekkel gazdagította a házaspár ismereteit. Guszti bácsi, ahogy a természetjárók szólították, felesége Terike oldalán számos érdemet szerzett: Kiváló Természetjáró, Aranyjelvényes Túravezető, Királynék Városa Veszprém Arany plakett, Természetjárás fejlesztéséért Arany fokozat, de a Vándorzászló a legjobb szakosztálynak elismerés is a birtokukba került. A legbüszkébb elismerés az IVV (magyarul a Nemzetközi Népsport Szövetség) által szervezett Túramozgalom ötszáz kilométeres teljesítményérme, amiből kevés akadt az országban, a Simon házaspárhoz kettő is jutott.
Simon Ágoston nemcsak résztvevője, hanem szervezője is volt a határon túli természetjáró mozgalomnak. Megszervezte a már eltávozott túratársak emlékére az emléktúrákat az egykori kedvenc útvonalukon. Nagy igyekezettel kezdeményezte – legtöbbször saját magánerejükből – a kilátóhelyek és pihenőhelyek útvonalán megszaporodó szeméthegyek felkeresését, munkatúrák során ösztönözte a fiatalokat azok rendbetételére, felszámolására. Vallotta, hogy a nemzetközi turista és idegenforgalom nagyot nyerne, ha megfelelő tisztaságú erdők, szolgáltatások várnák az ideérkező bakancsosokat is.
Guszti bácsi, egyszer másfél évtizeddel ezelőtt azt nyilatkoztad, hogy addig űződ ezt a sportágat, amíg bírod az erőddel. Az erőd most fogyott ki, a tenni akarásod, az energiád tovább adtad a mai Bakony Természetjáró Egyesület tagjainak és az új vezetőségnek.
Gazdag turistaélet utad után, missziódat teljesítve nyugodj békében!
A Bakony Természetbarát Egyesület és a
Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség nevében:
Jákói Bernadett
Bakony Természetbarát Egyesület
ezüstjelvényes túravezető, idegenvezető
Kép: Mag Éva (ATK 2008)
Simon Ágostont
augusztus 22-én a veszprémi Margit templomban (Jutasi út) a 11 órakor kezdődő gyászmise után
helyezték örök nyugalomba az altemplomban ....................................................0..................................................
